A politikai egyetértés összeomlása a klímaváltozás kérdésében

Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben az első nagy gazdaságként bejelentette, hogy 2050-re nettó nullára csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását, a parlamenti képviselők között szinte teljes egyetértés volt, így a döntést szavazás nélkül, csupán bólintással fogadták el. Azóta azonban a politikai klíma gyökeresen megváltozott, és a Westminsterben kialakult konszenzus megbomlott. Az egyre sürgetőbb nettó nullás cél elérése politikai megosztottságot szült. A Munkáspárt már a 2030-as határidőt tűzte ki a tiszta energia elérésére, míg a Zöldek és a Liberális Demokraták még gyorsabb ütemet sürgetnek. A Konzervatív Párt viszont lelassította a politikáját, és először fordul elő, hogy egy mainstream párt, a Reform UK, nyíltan megkérdőjelezi a nettó nullával kapcsolatos szükségleteket. Még egykori Munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair is úgy nyilatkozott, hogy a globális klímaváltozással kapcsolatos megközelítések nem működnek, bár később tisztázták, hogy intézete támogatja a kormány céljait.

Mi történt tehát azóta? 2019-ben, amikor a nettó nullás célkitűzést meghatározták, a klímaváltozással kapcsolatos közérdek nagyon is szem előtt volt. Ezernyi ember csatlakozott az Extinction Rebellion tüntetéseihez, és a fiatal aktivista, Greta Thunberg annyira befolyásos volt, hogy a Parlamentben is beszédet mondhatott. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmakban vagy a nettó nullára vonatkozó támogatásban, még ha az utcákon nem is látunk tömegeket. Az átalakulás, amit a közvélemény körüli diskurzusban észlel, a megélhetési költségek emelkedése és az ukrajnai háború következtében a pénzügyi aspektusokra irányult, kérdéseket felvetve arról, hogy mindez hogyan befolyásolja az emberek zsebeit, és hogy a helyzet biztonságosabbá teszi-e az országot. A vita a bal- és jobboldal között egyre polarizáltabbá vált, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói számára a klímaváltozás a legfontosabb három kérdés egyikévé lépett elő, míg a Reform támogatói inkább ellenzik a nettó nullát, de nem motiváltak abban, hogy e miatt szavazzanak.

A Reform UK előretörésének következtében a klímaváltozási célokkal kapcsolatos diskurzus is felerősödött. Richard Tice, a párt helyettes vezetője elmondta, hogy kampányuk középpontjában áll a „nettó hülyeség nullás” megközelítés. Tice hangsúlyozta, hogy az emberek az ajtókon kopogtatva a bevándorlásról beszélnek, de aztán a megélhetési költségekről, a számlákról, az energiaárakról is szó esik. A Zöld Párt angliai és walesi társvezetője, Adrian Ramsay szerint a konszenzus megbomlása aggasztó, és a politikai játszmáknak tulajdonítja a jelenséget. Ramsay úgy véli, hogy az embereknek érezniük kell, hogy ők is részei a klímaváltozással foglalkozó intézkedéseknek, és van egy „értelmes klíma többség” a Parlamentben, amelynek feladata a megfelelő politikák kidolgozása.

A konzervatív politikai irányvonalak legmarkánsabb elmozdulása a Konzervatív Párt részéről figyelhető meg, amely korábban a 2050-es célt támogatta, majd a Boris Johnson által kijelölt zöld célok lelassulásához vezetett Rishi Sunak alatt, végül pedig Kemi Badenoch alatt a 2050-es terv teljes elhagyásához. Badenoch „lehetetlennek” nevezte a 2050-es terveket, és azt állította, hogy a Munkáspártnak el kellene törölnie a jelenlegi terveket, amelyek „csődbe juttatják az országot”. A Zöld irányvonalú konzervatívok úgy vélik, hogy a cél elhagyása korai döntés volt, de remélik, hogy pártjuk újra elkötelezi magát a dekarbonizáció mellett.

Bár a Munkáspárt többsége úgy tűnik, hogy támogatja a vezetőség álláspontját, a szakszervezetek egyre hangosabban hangoztatják, hogy a zöld energiára való átállás során figyelembe kell venni a munkahelyek védelmét is. A Munkáspárt „tiszta energia 2030-ra” irányú törekvése önkéntes, ami rendszeres pletykákat generál arról, hogy esetleg enyhíthetik a célokat. A kormányforrások azonban határozottan állítják, hogy a párt elkötelezett a cél mellett, és már megtették az ehhez szükséges befektetéseket. John McTernan, a volt Munkáspárti tanácsadó azt is megjegyezte, hogy a tiszta energia elkötelezettségének fenntartása kulcsfontosságú a kormány politikai túléléséhez a következő választások után. Az ambiciózus, nehéz dolgokra tett ígéretek révén a párt jelentős többséget nyert, és McTernan hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen, hogy a Munkáspárt szilárdan álljon a nettó nulla cél mellett, különben elveszíthetik a szavazók bizalmát. A politikai tőke és a gazdasági remények súlyos kockázatot jelentenek, ha a párt visszakozik a zöld céloktól.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx20znjejw1o