Környezeti szakértők bírálják a Tata átalakításainak kezelését

Az Egyesült Királyság klímaváltozással foglalkozó tanácsadói éles kritikát fogalmaztak meg a legnagyobb brit acélgyártó üzem, a Port Talbot zöldebb acélgyártásra való átállásának kezelésével kapcsolatban, amely a helyi munkahelyek drámai csökkenéséhez vezetett. A szakértők szerint a kormánytagoknak jobban kellett volna tervezniük, és biztosítaniuk kellett volna, hogy a helyi közösségek számára más zöld munkahelyek álljanak rendelkezésre. Az önálló Klímaváltozási Bizottság (CCC) legújabb ajánlásaiban arra szólította fel Wales-t, hogy törekedjen a nettó zéró kibocsátás elérésére, többek között elektromos járművek, hőszivattyúk és fák ültetése révén.

A walesi és brit kormányok közösen dolgoztak egy „erős vízió” kidolgozásán a régió jövőjére, valamint a „tiszta energia szuperhatalom küldetésünk” megvalósításán. A Tata Port Talbot-i acélművében 2024-ben a kohók bezárása következtében több mint 2000 munkahely szűnt meg. Ez a lépés véget vetett a hagyományos acélgyártásnak a helyszínen, mivel a cég napi több mint 1 millió font veszteséget szenvedett el. A brit kormány 500 millió font támogatást nyújtott a cégnek, amely most 1,25 milliárd fontot fektet be egy új elektromos ívkemence építésébe, amely 2027-re készül el. Ez az új technológia új acéltermékek előállítására alkalmas, azonban sokkal kevesebb munkásra van szüksége a telephelyen.

A változások drámai hatással lesznek Wales közvetlen üvegházhatást okozó gáz kibocsátására. A kohók folyamatosan szénnel működtek, bezárásukkal a Klímaváltozási Bizottság (CCC) szerint Wales ipari kibocsátása több mint felére csökkent 2022 óta. Ugyanakkor a környezetvédők figyelmeztettek, hogy a Port Talbot-i helyzet megrongálhatja a közvélemény támogatását a klímavédelem iránt, ha az a munkahelyek elvesztésével és a nehézipar megszűnésével asszociálódik. A bizottság jelentése szerint „fontos tanulságokat kell levonni”, és a walesi és a Westminster-i kormányoknak jobban kellett volna felkészülniük a helyzetre.

A bizottság érvelése szerint „a brit acélipar előtt álló kihívások évek óta világosak voltak”, és figyelembe véve a helyszín jelentőségét a helyi gazdaság számára, egy proaktív és határozott átmeneti tervet kellett volna kidolgozni. A brit kormánynak lépéseket kellett volna tennie az ipari áramárak versenyképességének növelésére, valamint „korai és együttműködő” tárgyalásokat kellett volna kezdeményeznie a gyár tulajdonosai, a munkavállalók és a közösség között. A walesi kormánynak pedig biztosítania kellett volna, hogy a megfelelő képzési és átképzési programok a bezárás előtt rendelkezésre álljanak, és fejlesztenie kellett volna egy helyi ipari stratégiát, amely támogatja az alternatív foglalkoztatást, például a fűtési szolgáltatások és a lebegő tengeri szélerőművek területén.

A bizottság hangsúlyozta, hogy Port Talbot tapasztalatait most fel kell használni „a jövőbeli erőfeszítések irányítására más stratégiailag és helyileg fontos, kibocsátás-intenzív iparágak dekarbonizálásában”, például Pembroke olajfinomítóira hivatkozva. Shaun Spencer, egykori acélgyári munkás, aki most villamosmérnököket képez, egyetértett a bizottság megjegyzéseivel, és figyelmeztetett, hogy a „keserűség és neheztelés” érzése „nagyon erős” volt egykori kollégái körében. Kijelentette, hogy ez a megközelítés káros hatással volt „mindenki nettó zéróval kapcsolatos nézeteire”, és a brit és a walesi kormányok intézkedéseivel szembeni támogatásra is.

Emma Pinchbeck, a CCC vezérigazgatója a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy ami Port Talbotban történt, az „előre látható és megelőzhető” lett volna, és nem volt „a legjobb példa” arra, hogy hogyan kellene kinéznie egy zöld átmenetnek. Wales, akárcsak az Egyesült Királyság, jogilag kötelező nettó zéró célt tűzött ki, ami azt jelenti, hogy 2050-re már nem szabad újabb üvegházhatású gázokat kibocsátania. A CCC független tanácsokat ad arról, hogy az egyes öt éves időszakokban mennyi kibocsátás engedélyezett, amelyeket „szén-dioxid költségveteteknek” neveznek, és hogyan érheti el ezt az Egyesült Királyság minden egyes országa.

A jelentés ajánlása szerint az átlagos éves kibocsátás 73%-os csökkentésére van szükség 2031-2035 között, összehasonlítva az 1990-ben regisztrált mennyiségekkel. A kibocsátás eddig 37%-kal csökkent, és Wales teljesítette az első szén-dioxid költségvetetét 2016-2020 között, főként az elektromos energiatermelés megváltoztatásával – például a legutolsó szénalapú erőmű, az Aberthaw bezárásával. A jövőbeli csökkentések nagymértékben fognak függni mindenkitől, hogy milyen döntéseket hozunk az életmódunkkal kapcsolatban.

A CCC 16 „prioritásként kezelt” ajánlást fogalmazott meg az azonnali cselekvés érdekében. Ezek közé tartozik, hogy támogassák az embereket a házaik jobb szigetelésében, alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtési rendszerek telepítésében, elektromos járművek használatában vagy a tömegközlekedés igénybevételében. A bizottság szerint 2033-ra – mindössze nyolc év múlva – a walesi utakon közlekedő autók és furgonok egyharmadának elektromosnak kell lennie, és a meglévő otthonok közel egynegyedének hőszivattyúra vagy hasonló technológiára lesz szüksége. A bizottság azt is kijelentette, hogy a walesi kormánynak támogatnia kell a gazdákat és a vidéki közösségeket abban, hogy „diverzifikálják jövedelmüket” a jószágtenyésztésből az erdőtelepítés és a tőzegföldek helyreállítása felé.

A mezőgazdaság 2022-ben Wales harmadik legnagyobb kibocsátó ágazata volt, a kibocsátások 16%-át képviselte. A jelentés előrejelzése szerint a szarvasmarha- és juhállományok számának 19%-kal kell csökkennie 2033-ra a mezőgazdasági politika változásai, valamint az országos szintű, kevesebb hús és tejtermék fogyasztása miatt. A bizottság előrejelzése szerint a fás területek aránya Walesben 15%-ról 17%-ra nő 2033-ra, és 2050-re elérheti a 26%-ot. A mezőgazdasági szakszövets

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c79ezrvd9neo