Chile lazacfarmjai a nyugodtabb jövőért küzdenek

Chile a világ második legnagyobb halgazdasági lazacexportálója, és az Egyesült Államok legnagyobb lazacsupplierének számít. Az ország déli részén, Puerto Montt városában, amely több mint 1000 kilométerre található a fővárostól, Santiagótól, egy folyamatos vita zajlik a lazacfarmok számáról, amelyek állítólag védett területeken működnek. Puerto Montt a chilei atlanti lazacipar középpontja, ahol a munkások fehér védőruhát, hajhálót, maszkot, valamint kék műanyag kesztyűt és csizmát viselve friss és füstölt lazacot készítenek elő az Egyesült Államok és Japán számára. A Multi X, a termelő cég vezetője, Francisco Lobos elmondja, hogy a lazakkal való gazdálkodás miként alakította át Chile déli részét. „A lazac része volt ennek a régió ipari forradalmának” – mondja Lobos. „Korábban sokszor a szegénység jellemezte ezt a területet, most viszont sok ember keres többet, mint az ország más részein.” A lazacipar miatt számos támogató szolgáltatás is megjelent, amelyek a helyi családok életét segítik, és sokan vándorolnak a régióba munkalehetőségek miatt.

A lazac egyébként nem őshonos faj Chile területén. Az első lazacegerek az Egyesült Királyságból érkeztek a 19. század végén, amelyeket folyókba, tavakba és a tengerbe engedtek, hogy szórakoztató horgászat céljára neveljék őket. A halak tenyésztése hálós, nyílt tengeri akváriumokban a 70-es években kezdődött, és azóta folyamatosan bővült. Tavaly év végén 1343 aktív lazacfarm működött Dél-Chilében. A legfrissebb adatok szerint, amelyek a chilei Nemzeti Vámhivatal statisztikáiból származnak, 2024 egészében Chile 782 076 tonna lazacot és pisztrángot exportált. A számok többsége lazacra vonatkozik, de a hivatalos adatokban a két halfaj együtt szerepel. Az export értéke 6,4 milliárd dollárra rúgott, ami Chile harmadik legnagyobb exporttermékét jelenti a réz és a friss gyümölcs után. Az export tekintetében Chile lazacainak mennyisége csak Norvégiától marad el.

A lazaciparban közvetlenül vagy közvetve körülbelül 86 ezer ember dolgozik, a Salmón Chile kereskedelmi szövetség szerint. A farmok a Biobío régiótól, amely körülbelül 500 kilométerre található Santiagótól, egészen a Magellán-régióig terjednek, amely a legdélebbi része Chile Patagóniájának, és több mint 2000 kilométerre van a fővárostól. Mivel a globális kereslet a halgazdasági lazac iránt várhatóan 40%-kal nő 2033-ig, a chilei termelők szeretnék növelni a termelést. Azonban a tavalyi évben ez enyhén csökkent. Arturo Clements, a Salmón Chile elnöke arra figyelmeztet, hogy a kormánynak többet kellene tennie az ipar bővítése érdekében. „Nagyon nehéz volt számunkra a növekedés, mert túl sok szabályozás van, és számos konfliktus merül fel a tenger használatával kapcsolatban” – mondja. „Amit szükségünk van, az egy hosszú távú stratégia a lazacgazdálkodás terén.”

A viták egy része a halfarmok elhelyezkedésével kapcsolatos, amelyeket kritikusok szerint rendkívül szennyező hatásúnak tartanak. Jelenleg 408 lazacfarm-engedély létezik olyan területeken, amelyek környezetvédelmi szempontból védettek Chile területén. Ezek közül 294 található nemzeti rezervátumokban, ahol a természetes erőforrások kereskedelmi felhasználása korlátozott. További 29 engedély van szigorúbb ellenőrzés alatt álló nemzeti parkokban, ahol üzleti tevékenységek hivatalosan nem megengedettek. Flavia Liberona, a Terram alapítvány ügyvezető igazgatója, amely a fenntartható fejlődést népszerűsíti, elmondja, hogy részt vesz a „Salvemos La Patagonia” (Mentjük Patagóniát) nevű környezetvédelmi kampányban, amely a chilei Patagónia természetes élőhelyének védelmét célozza. „Azt akarjuk, hogy a lazacfarmok ne működjenek a nemzeti parkokban és rezervátumokban” – mondja Liberona. A lazacgazdálkodás különböző környezeti problémákat okoz, például a halak ketrecben való tartása és pelletel való etetése miatt a tengerfenékre sok pellet és halürülék kerül, ami oxigénhiányt okoz, és így megöli az ottani tengeri életet.

Clements a Salmón Chile-től kifejti, hogy a lazacfarm-engedélyek különböző kategóriákba sorolhatók, és hangsúlyozza, hogy a nemzeti parkokban 21 engedélyt nem használnak, mivel már kérvényezték a kormánynál a költöztetést, de évek óta nem történt semmi. A nemzeti rezervátumokban a szabályozás szerint működhetnek, amelyet a chilei törvények és szabályok írnak elő. A lazacipart a Halászati és Akvakultúra-ügyi Alárendeltség szabályozza, amely a Gazdasági, Fejlesztési és Turizmus Minisztérium része, és foglalkozik a környezetvédelmi védelemmel és fenntarthatósággal. Julio Salas Gutiérrez, a chilei Halászati és Akvakultúra-ügyi Alárendeltség vezetője elmondja, hogy a kormány dolgozik a halfarmok eltávolításán a nemzeti parkokból. „Nem helyes azt állítani, hogy a kormány évek óta ‘nem tett semmit’ a koncessziók áthelyezésével kapcsolatban” – mondja. „A jelenlegi kormányzat alatt tettünk lépéseket nemcsak a probléma megértésére, hanem a megoldására is.” A költöztetési folyamat bonyolult és bürokratikus, és hosszú évekig is eltarthat.

Matt Craze, a brit és chilei Spheric Research alapítója, amely a globális tengeri élelmiszerpiacokat tanulmányozza, arra figyelmeztet, hogy Chile lazacipara több pénzt fektetne be, ha úgy éreznék, hogy jobb szabályozási keretek között működhetnek. Azonban a közelgő általános választások miatt a bizonytalanság a közeljövőben valószínűleg folytatódik. A chilei déli partvidéken pénteken 7,4-es magnitúdójú földrengés rázta meg a területet, amely miatt több ezer embert evakuáltak. Santiago városában több millió ember mindennapja megváltozott egy szinte országos áramkimaradás következtében, míg a médiajelentések szerint a főváros egyes részein már helyreállt az áramellátás.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cd9003z9nzjo